Tíz év aktív használat után felfüggesztettem a facebook profilom. Csak azért nem töröltem véglegesen, mert a messengert használom egyéb kommunikációs csatorna gyanánt. 

Kicsit besokkaltam a sok kamu bejegyzéstől. Hogy az ismerőseim eladják kapcsolataikat üzleti érdekek miatt, hogy az utolsó percig mindent posztolnak életükről, és személyes találkozó alkalmával már csak annyit képes közölni: Ott van minden a profilomon. Hogy a személyes találkozók alkalmával a hülye facebook-ot böngésztük a többiekkel együtt. Hogy függővé váltam, mivel a posztok böngészésével indítottam ébredés után, és lefekvés előtt. Hogy miután posztoltam valamit, remegve vártam a like-okat. 

Úgyhogy valamivel több mint két hete a felfüggesztés mellett döntöttem. Kicsit szokatlan volt, hogy kiesek ebből a napi pixisből, és hogy nem tudok abba a szerves, pörgő folyamba bekapcsolódni, ami az ismerősöknél történik. Így legalább viszont lesz miről beszélgetnünk a személyes találkozók során. És remélem a kérésemet tiszteletben tartják, hogy közös időben ne posztoljanak, ne böngésszenek a face-en. 

Mindenkinek javasolt egy kis önmérséklés.

Ti mit gondoltok erről?